Szerdán ismét együtt álltak a csillagok egy jó kis méricskélős naphoz. Az iskola már elkezdődött, az Egyetem még nem és Laci és Gábor is ráértek. Egyelőre a negyedik járványhullám is még csak kialakulóban van, nem tudjuk mit hoz majd, de most még békében lehetett dolgozni. A hab a tortán pedig egyértelműen Dia megjelenése volt, aki mostanában külföldön vendégkutató, de a nyári látogatásba szerencsére ez is belefért.
Amíg nyaralni voltam, Gábor és a fiatalok (Reni, Beni, őket a „Nem láttuk a fától az erdőt” részben mutattuk be) remekül haladtak. Az összeadót elég jól sikerült feltérképezni, sőt Gábor csodásan ki is szerkesztette egy jól áttekinthető kapcsolási rajzra, hogy mi mindent tudunk már. Mostanra csak pár fehér folt felderítése maradt, hogy elmondhassuk, megvan az összeadó felső fele.
Ezzel sikerült elég jól haladni, bár négy trükkös kis vezeték nagyon elbújt, egyelőre sehol nem találjuk. Fura volt, hogy miért van két összeadó egymás alatt, de mostanra az is látszik, hogy ez bizony nem két kicsi („kicsi”, azaz 27 bites), hanem egy nagy: a szorzás miatt kell ekkora. Pár furcsaság azért még maradt. Ezeket többször is ellenőriztük, hogy tényleg úgy van-e, ahogy múltkor mérték, mert úgy látszólag nincs sok értelme, de sajnos igen.
Az egyik ilyen az összehasonlító áramkör. Két 27 bites bináris számot kéne összehasonlítania, és jelezni, hogy az egyik kisebb, a másik, vagy pedig egyenlőek. A bemenetek és a három kimenet meg is van, de mintha 27 relét fordítva kötöttek volna be, sehogyan sincs értelme. Pedig Kozma a Periodica Polytechnica-s cikkében egyértelműen leírja, hogy ez bizony működött. A dolog nem hagyott nyugodni, de hiába törtük a fejünket, ennek a bekötésnek nem sok értelme volt.
Összepakoltunk hát, azzal a boldog tudattal, hogy tényleg egész jól állunk ezzel a résszel, leszámítva pár apróságot. Elköszöntünk, és ez mindig fura így 2021-ben, mert senki sem tudja, mikor jöhetünk újra. Most mindenkinek beindul a meló, utána meg jó eséllyel jön az újabb járvány.
Epilógus
Éjjel nem tudtam elaludni. Későn ettem sokat, és csak forgolódtam az ágyban. Jártak a fejemben a gondolatok, de semmi fontos, csak játszottam magamban a nap eseményeivel. Ez a kimenet akkor aktív, ha ez a relé így áll, az meg úgy… Ennek semmi értelme, már százszor átbeszéltük! Hacsak… hacsak… hacsak az egyik bemenet bitjei nincsenek invertálva – jutott eszembe, inkább már álmomban mint ébren. Akkor minden a helyére kerülne. Erre pedig pontosan ott a közelben az áramkör, ami megcsinálja. Hohó, ez így jó is lehet! Gyorsan írtam a többieknek a telefonomról. Az álom ugyan teljesen kiment a szememből, de talán egy fehér folttal kevesebb.
Az még nem világos, hogy miért volt ez így célszerű, de eddig azt tapasztaltuk, hogy Kozma bizony tudta mit csinál, és nem az a kérdés, hogy ez így jó-e, hanem az, hogy rájövünk-e, miért így a legjobb.