Reginek és Beninek meséltem, hogy hol kerestem már a MESZ I dokumentációját. Úgy nagyjából mindenhol, beleértve a tanszékünk pincéjében lévő raktárhelyiségét is, még ha itt nem is voltam teljesen alapos. Erre felkapták a fejüket, hogy oda bizony szívesen lejönnének, több szem többet lát alapon. Mivel el akartam kerülni azt, hogy egyszer úgy találjuk meg a doksit, hogy azt mondjuk: “basszus, végig majd kiverte a szemünket”, ezért hamar ráálltam arra, hogy nézzük át a pincét még egyszer. A tanszékvezetőnk is áldását adta a dologra, a raktározási feladatokkal megbízott kolléga is ráért beengedni minket, így a tegnap késő délutánt, kora estét a föld alatt töltöttük.
Nem gondoltam, hogy találunk majd bármi érdekeset, és ebben igazam is lett. Pontosabban sok érdekességet találtunk, de ami a papírokat illeti, csak a MESZ I koránál jóval újabb anyagokra bukkantunk. Oké, 1991 is harminc éve volt, épp elég régiek azok is, de nem, nekünk az 1950-es évjárat kellene.
Abból az időből csak pár diapozitívot találtunk. Ha már pince, akadt egy diavetítő is, öles “Selejt” felirattal a tetején. Nem is működött, de Beninek nem tartott tovább öt percnél feléleszteni. Igaz, végig kiállt belőle a piros nyelű csavarhúzóm, csak így működött, de működött. Ami azt illeti, remek képe volt, és a diaképek is nagyon jók. Lesz még róluk szó szerintem, de bármilyen érdekesek is, sajnos “nem ezeket a droidokat keressük”.
A legbiztattóbb találat két dosszié volt Frajka Béla nevével — mindkettő üres. Ugyanakkor ő sok évtizeden át a tanszéken dolgozott, nyilván ezer dossziéja volt, így nem hiszem, hogy ezekben lett volna A Dokumentáció.
Utólag visszagondolva az jutott eszembe, hogy javarészt csak a tanszékünk újraalapítása, azaz 1991 utáni dokumentumokat láttunk. Vajon hol lehetnek a régebbiek? Volt a tanszéken egy kiváló kolléga, Ambrus Sándor, ő volt korábban megbízva a raktározási, leltározási dolgokkal, de már nagyjából tíz éve nyugdíjba ment. Gondoltam beszélek vele, de kiderült, hogy sajnos már nem fogok. Mint megtudtam, már nincs köztünk. Szomorú. Végtelenül kedves, segítőkész, ügyes, kreatív kolléga volt. Aki ismerte, szerette. Nyugodjék békében!
Mi azért nem adjuk fel, folytatjuk a keresést is, és ha időnk engedi, a méréseket is. Így vagy úgy, de csak célhoz érünk egyszer!