Nagy reményekkel néztem a mai nap elé. Sokat szerettem volna haladni, és az volt a terv, hogy bemelegítésnek megnézzük, a B szekrény alsó nagy rendezője hogy van összekötve a fenti kicsi rendezőkkel. Mindössze 25*12 kivezetést kell lemérni, és ezek általában szép rendezetten vannak kötve: egymás mellé fent is, lent is, hamar végzünk.
Hát nem. A nap végére négy oszloppal végeztünk a 25-ből és máshoz hozzá sem nyúltunk. Nem segített, hogy sok minden közbejött, de ez mindenképp nagyon lassú haladás volt. A gond az volt, hogy abszolút össze-vissza volt kötve minden, szinte alig volt szisztematikus rész a feltárt négy oszlopban.
Jó hír viszont, hogy egy új fiatalember, Wirker Zoli is csatlakozott ma a méréshez. Az ő ötlete volt, hogy fogjunk egy egyszerű konyhai fém dörzsölőszivacsot, és nyomjuk oda a rendezőhöz. Ezzel összekötjük az összes kivezetését, és egy mozdulat megmondani, hogy valahol ott végződik-e a drótunk, vagy sem. Ehhez csak annyi kell, hogy a drót másik végére rakjuk a multiméter egyik mérőzsinórját, és a másikat pedig a szivacshoz érintjük. Ha csipog, akkor ott van valahol, amit keresünk, és már csak végig kell nézni az adott rendezőt.
Az ötlet tetszett, de hogy működik-e…. ahhoz kellett gyorsan venni egy ilyet. Mivel olcsó volt és sokféle volt, vettem egy csomót. Meg egy fagyit, mert szeptember végén még mindig nyári meleg volt … és mert megérdemlem!
Kipróbáltuk, és már az első dörzsi működött! Hurrá! Sokkal gyorsabban ment innentől a mérés. Néha csak egy jó ötlet kell és háromszáz forint. Köszi, Zoli!