Közel hat hónapja egyszerűen nem jutottam oda, hogy frissítsem a híreket. Pedig hát a temérdek “rendes” munka mellett azért időről időre eljutottunk a múzeumba is. Dolgos hétköznapokként jellemezném a haladást: mértük az I (irányító) modult, rajzoltuk fel a méréseket, semmi extra. Azaz hát annyi mégis van, hogy ez a modul tűnt a legkeszekuszábbnak első ránézésre. Meg másodikra is. Egy idő után azért csak sikerült összekötözgetni a pöttyöket és kezdett kialakulni valami minta.
Előzetesen ennyit tudtuk Kozma 1961-ben a BME tudományos évkönyvben megjelent cikkéből: “A számok nagyságrendje állítja be az irányítót, amely végül is nem más mint egy 27 ágú és 54 állású kapcsoló, jelfogókból felépítve és bináris alapon vezérelve.” Ez szép, szép, de hogyan működött? Nézegettük egy ideig a rajzot Gáborral, volt pár ötletünk, míg végül jött az isteni szikra, a megvilágosodás, és rájöttem. Igaz, Gábor is közel járt már hozzá. Hazaérve nagy büszkét mutattam a közös beszélgetőcsoportban a többieknek, mire Beni azonnal rávágta: ez nem egy “barrel shifter?” és küldött hozzá egy rajzot. Az volt. Hüpp. Kozma rájött, hogy hogyan kell ilyet csinálni, nyilván az is, aki elnevezte barrel shifter-nek, de azért picit örültem, hogy a rajzokból én is rájöttem.
Eközben van pár “mellékprojekt”, amik nem közvetlen kapcsolódnak a témához, de azért a nagyon retro számítógép kategóriába végül is passzolnak. Vid Gábor Mikromat-klónt épít, én a Szegedi Katicának egy másolatát készítettem elő egy konferencián való bemutatásra. Persze mindkét projekt elképzelhetetlen lenne Képes Gábor nélkül. Vid Gábor ezen túl egy automatikus fényképezőrendszert is készít, hogy reléről relére megörökíthessük a MESZ I-et fényképeken is.
Így telt hát el a tavasz és a nyár. Az ősz azonban ennél is izgalmasabban indult, lásd az eggyel frissebb hírt!