2024 július közepén rászántunk egy hetet, és kis túlzással beköltöztünk a múzeumba. Hőség volt épületen kívül és belül is, de sok ventilátor és még több hideg ital segített elviselni a forróságot. A „tábori ebédet” és a fagyit a cikkpályázatból befolyt összegből tudtuk fizetni. Hurrá!
A kutatók közül öten voltunk ott több-kevesebb ideig: Dia, Hanna, Lívia, Gábor és Krisztián, és persze László a múzeum részéről, aki a munkánkat felügyelte. Jutott elég idő mérni, és végre a vezérlőasztal kábelezését is feltérképeztük. Haladtunk annyit, mint máskor fél év alatt.
Mindemellett fantasztikusan érdekes vendégek fogadására is jutott idő.
Somogyi József Árpád és Baranyai Dániel a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékéről jött el hozzánk és hozott egy kamerás 3D lézerszkennert, amivel egy csodás modellt készítettek a gépről. Hála és köszönet nekik. A modellel bárki szabadon játszhat itt.
Képes Gábor és Szabó Máté régi barátaink, akik benéztek hozzánk e héten. Gábor az NJSZT ügyvezető igazgatója, Máté pedig Oxford és Greenwich után most a University of Southern California egyetemen tanít. Sokat köszönhetünk nekik és bizony jó volt őket újra látni!
Bohus Mihály Szegedről jött el hozzánk, és úgy megtetszett neki a dolog, hogy a héten még egyszer ideutazott, csak miattunk és a gép miatt. Köszönjük!
Számunkra a legnagyobb meglepetés mégis Kozma Vera és Rédl Gábor voltak. Vera Kozma László lánya, Gábor pedig a BHG-ban volt fejlesztési osztályvezető, ott, ahol a MESZ I jelfogóit készítették. A beszélgetést rögzítettük is, és az átiratot fel fogjuk tenni e weblapra. Szomorú esemény növeli utólag e beszélgetés jelentőségét: Rédl Gábor sajnos 2024 októberében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Jó, hogy mi még fizikai és szellemi ereje teljében találkozhattunk vele a nyáron.
Az öt nap hamar elrepült, és a hasznos és szórakoztató dolgokon felül még egy jelentős hozadéka volt: újabb lendületet adott az őszi folytatáshoz. Előtte azonban kijárt nekünk egy kis hűsölés.
