Hírek

Csúcson a hullámvölgyben

Szerdán ismét együtt álltak a csillagok egy jó kis méricskélős naphoz. Az iskola már elkezdődött, az Egyetem még nem és Laci és Gábor is ráértek. Egyelőre a negyedik járványhullám is még csak kialakulóban van, nem tudjuk mit hoz majd, de most még békében lehetett dolgozni. A hab a tortán pedig egyértelműen Dia megjelenése volt, aki mostanában külföldön vendégkutató, de a nyári látogatásba szerencsére ez is belefért.

Amíg nyaralni voltam, Gábor és a fiatalok (Reni, Beni, őket a „Nem láttuk a fától az erdőt” részben mutattuk be) remekül haladtak. Az összeadót elég jól sikerült feltérképezni, sőt Gábor csodásan ki is szerkesztette egy jól áttekinthető kapcsolási rajzra, hogy mi mindent tudunk már. Mostanra csak pár fehér folt felderítése maradt, hogy elmondhassuk, megvan az összeadó felső fele.

Ezzel sikerült elég jól haladni, bár négy trükkös kis vezeték nagyon elbújt, egyelőre sehol nem találjuk. Fura volt, hogy miért van két összeadó egymás alatt, de mostanra az is látszik, hogy ez bizony nem két kicsi („kicsi”, azaz 27 bites), hanem egy nagy: a szorzás miatt kell ekkora. Pár furcsaság azért még maradt. Ezeket többször is ellenőriztük, hogy tényleg úgy van-e, ahogy múltkor mérték, mert úgy látszólag nincs sok értelme, de sajnos igen.

Az egyik ilyen az összehasonlító áramkör. Két 27 bites bináris számot kéne összehasonlítania, és jelezni, hogy az egyik kisebb, a másik, vagy pedig egyenlőek. A bemenetek és a három kimenet meg is van, de mintha 27 relét fordítva kötöttek volna be, sehogyan sincs értelme. Pedig Kozma a Periodica Polytechnica-s cikkében egyértelműen leírja, hogy ez bizony működött. A dolog nem hagyott nyugodni, de hiába törtük a fejünket, ennek a bekötésnek nem sok értelme volt.

Összepakoltunk hát, azzal a boldog tudattal, hogy tényleg egész jól állunk ezzel a résszel, leszámítva pár apróságot. Elköszöntünk, és ez mindig fura így 2021-ben, mert senki sem tudja, mikor jöhetünk újra. Most mindenkinek beindul a meló, utána meg jó eséllyel jön az újabb járvány.

 
Reverse engineering
 
Nyakig a munkában

Epilógus.

Éjjel nem tudtam elaludni. Későn ettem sokat, és csak forgolódtam az ágyban. Jártak a fejemben a gondolatok, de semmi fontos, csak játszottam magamban a nap eseményeivel. Ez a kimenet akkor aktív, ha ez a relé így áll, az meg úgy… Ennek semmi értelme, már százszor átbeszéltük! Hacsak… hacsak… hacsak az egyik bemenet bitjei nincsenek invertálva – jutott eszembe, inkább már álmomban mint ébren. Akkor minden a helyére kerülne. Erre pedig pontosan ott a közelben az áramkör, ami megcsinálja. Hohó, ez így jó is lehet! Gyorsan írtam a többieknek a telefonomról. Az álom ugyan teljesen kiment a szememből, de talán egy fehér folttal kevesebb.

Az még nem világos, hogy miért volt ez így célszerű, de eddig azt tapasztaltuk, hogy Kozma bizony tudta mit csinál, és nem az a kérdés, hogy ez így jó-e, hanem az, hogy rájövünk-e, miért így a legjobb.

2021. 09. 02.
Németh Krisztián


Még jobb hírek

„Addig üsd a vasat, amíg meleg”, szokták mondani, nálunk ez valahogy úgy hangzik, hogy addig mérd a számítógépet, amíg nyitva a múzeum. Tavasszal a járvány miatt zárva volt, és félő, hogy az ősz is hasonló korlátozásokat hoz. Most viszont lehet mérni, így a múlt hét után ismét rászántunk egy napot. Az összeadó feltérképezésén dolgoztunk alapvetően, jól is haladtunk, a legjobb hír mégsem ez.

Benedek, az egyik új csapattag szúrta ki, hogy nem pusztán megvannak a kábelek a vezérlőasztal alatt, hanem tizenkettesével össze is vannak kötve a drótok. Nyilván így forrasztották le őket a rendezőkből. Ez tehát azt jelenti, hogy maradt egy kis kapaszkodó azzal kapcsolatban, hogyan is voltak összekötve a gép különböző részei egymással. Őszintén, ez több, mint amit remélni mertem!

Szintén Beni vette észre (akkor még egy közmondás: „az új seprű jól seper”), hogy az újabb memóriaszekrény alatt ott van a hiányzó, negyedik kábel. Ez is megvan tehát, szintén összetekerve tucatonként a vezetékek. Erről némileg nehéz volt fotót csinálni, lévén egy zárt dobozban van most, de azért csak sikerült:

 
Az újabb memóriaszekrény alsó rendezője

Most lesz egy kis nyári szünet a mérésekben, de reméljük, hamarosan folytatjuk.

2021. 07. 29.


Amikor kiderült, hogy „nem láttuk a fától az erdőt”…

A COVID miatt ismét sokáig nem léphettünk be a múzeumba, ezért már izgatottan vártuk a nyári napot, amikor közel egy év után folytathattuk a MESZ I visszafejtését. Nem voltak túlzott elvárásaink: szerettünk volna egy fotót az egész gépről kordon nélkül, plusz folytatni a munkát ott, ahol abbahagytuk. Végül meglepően sok kisebb-nagyobb eredményt sikerült elérni, aminek a leírása azonban egy kicsit hosszabb lett, mint ami ide a hírfolyamba elfér. Ezért egy külön cikkben foglaljuk össze ennek a napnak a történéseit: Vid Gábor írása itt található.

2021. 07. 19.


Egy kis kitérő: egy elkészült fordítás

(Németh Krisztián tollából) Amikor először olvastam a “The Story of Mel, A Real Programmer” c. írást, annyira megtetszett, hogy elhatároztam, hogy lefordítom. Azóta eltelt pár éve, de végre a végére jutottam. Elolvasható a Publikációk menüpont alatt, itt a MESZ I oldalon. Nem kimondottan a MESZ I-ről szól, de azért korhű a téma.

2021. 03. 15.


Nyomtatásba kerültünk!

Egy ismerős szúrta ki, ha ő nincs, talán sosem tudjuk meg, hogy a nyomtatott sajtó is megemlékezett rólunk. A 2020 novemberi IPM (Interpress Magazin) írt egy összefoglaló ajánlót a webolodalunkról. Sebtiben rendeltünk is belőle pár példányt, és valóban, a 125. oldal felét nekünk szentelték. Ami még ennél is jobb, hogy a lap főszerkesztője hozzájárult, hogy a cikket feltehessük ide. Ezúton is köszönjük!

Az újságot átlapozva úgy tűnik igencsak illusztris társaságba kerültünk, kifejezetten színvonalas az egész lap. Így aztán örömmel teszünk eleget a főszerkesztői kérésnek, hogy másoljuk ezt ide: A cikksorozat és az IPM lapszámai itt olvashatók: www.laptapir.hu

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy érdemes lehet megvenni a lapot papíron is. Jó érzés egy magazint kézben forgatni és… olyan jó az illata!

IPM 2020 november, 125. o., jobb hasáb_mini

A cikk megtekintéséhez kattints a képre!

2020. 01. 19.


Sajtómegjelenés: www.bme.hu

2020. december közepén egy interjú jelent meg Németh Krisztiánnal a Műegyetem honlapjának címoldalán, amely elsősorban a MESZ I számítógépről és a hozzá kapcsolódó projektről szól. A riport itt érhető el.

2021. 01. 07.


BÚÉK 2021!

Békés, boldog új évet kíván a MESZ I projekt csapata! Bár a múzeum zárva, talán lassan jut idő behozni a lemaradást – például ide feltenni pár dolgot. Kezdjük is az új évet egy kis vidámsággal! Az alábbi, lassan egy évvel ezelőtti képen Dia szinte belülről tanulmányozza a gépet… Erre egyébként tényleg szükség volt, nem sok látszik amúgy a sarkokban lévő vezetékekből. Bónuszként pedig két kép olyan feljegyzésekről, amelyeket eddig az üveg kerete rejtett. Az összeadó résznél találtuk, valószínű nem lesz túl nehéz rájönni a jelentésükre.

2021. 01. 03.


mesz-i.org in English, és pár apróság még

Breaking news: már angolul is elérhető a mesz-i.org-nak egy rövidebb összefoglalója a frappáns nevű In English menüpont alatt. Beágyazásra került továbbá a Fellelt anyagok közé a Filmhíradó filmje, valamint a Köszönetnyilvánításba két ember és egy bográcsnyi étel.

2020. 10. 12.


Az ígért videó

Íme az ígért videó a jelfogó működéséről. Az figyelmes szemlélő észrevehet egy hibát is (tipp: valahol alul). Hogy ezért került parkolópályára ez az alkatrész, vagy az állásban romlott el azt nem tudjuk, de az előbbire tippelünk.

2020. 09. 01.


Az öreg MESZ I életjelet ad!

Tulajdonképpen nem volt benne semmi meglepő, valahogy mégis hihetetlenül felemelő pillanat volt.

Ott kezdődött, hogy nem minden relé működését értettük pontosan és ezért múlt kedden bevittünk egy külső tápegységet, úgynevezett labortápot, hogy annak segítségével vizsgáljuk meg az egyik különleges jelfogót. Végül erre nem került sor, mert egy oszcilloszkóp és Gábor remek ötlete segítségével is kiderült, hogy van tekercselve.

Ha azonban már ott volt a labortáp nem lehetett ellenállni a kísértésnek, hogy ne kössük rá az egyik relé tekercsére. Kiválasztottuk egy tartalék relét, ami ugyan be volt építve a gépbe, de nem volt bekötve. Gondosan lemértük a tekercs ellenállását és tudtuk a maximális teljesítményt, amivel terhelhető. Ezek alapján kiszámoltuk a szükséges feszültséget, ami nem meglepő módon 60 V körül adódott. Ezt a feszültséget és egy biztonsági áramkorlátot beállítva – ahogyan a nagypapám fogalmazott – „imádságos lélekkel” bekapcsoltuk a feszültségforrást és… a relé szépen behúzott. Ennyi csak, leírva nem is olyan különleges, de ott és akkor, ezen a fülledt meleg nyári napon ez mégis aaaaanyira jóóó volt! Igazi gyermeki öröm volt. Kikapcs, bekapcs, kikapcs, bekapcs. Bő ötven év után egy icipici része újra működött a gépnek.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor bekapcsolható lenne az egész? Nos, erről szó sincs. Egy behúzott relé még nem jelent jól működő kontaktusokat és ugye a szekrények közötti összeköttetések sincsenek meg. Nem, ez most sokkal kevesebbről szólt, de mégis legalább olyan örvendetes volt. Videó hamarosan.

2020. 08. 14.


Megtisztelő látogatás és pár apróbb felfedezés

E forró és fullasztóan párás nyári nap nem sok jót ígért, mégis sok jót hozott. Mindenekelőtt abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy meglátogatott minket Dombrovszky Ninette, Kozma László egyik unokája. Kellemesen elbeszélgettünk a nagypapájáról, a számítógépről, a múzeumról és ennek kapcsán kicsit az ő szakterületéről, a művészettörténetről is. Ezúton is köszönjük a látogatását!

Ami a kutatást illeti, egy várt és egy nem várt felfedezést tettünk. Abban előzetesen bíztunk, hogy most megértjük, hogyan implementálták az összeadó modult. Ez javarészt sikerült is. Nem túl meglepő módon éppen úgy működött az összeadó, ahogy Kozma leírta. Mégis, más ezt sejteni és más pontosan kimérni, annál is inkább, mert azért picit összetettebb a megvalósítás a cikkben ismertetett kapcsolásnál.

A meglepő fordulat pedig a színek megtalálása volt. Azt már rég észrevettük, hogy a vezetékek színezve vannak és ez segítségünkre lehet az összeköttetések feltárásában. Ennek a módszernek alkalmazásában egyébként Dia a legügyesebb közülünk. A színek azonban az évtizedek folyamán már kifakultak, igazából mindegyik szigetelés szürke, csak az egyik kicsit zöldes, a másik kicsit pirosas. Vagy mégsem? Gábor behozott a fotózáshoz egy színhű reflektort és bekapcsolva – láss csodát! – feltűntek az elveszettnek hitt színek. Eddig ugyanis a múzeum fénycsöves világítása mellett vizsgálódtunk, illetve egy autószereléshez kitalált, nem épp színhű stekklámpa fényénél. Lehet, hogy most ágyúval lövünk verébre, de ha másért nem, a tündöklő látványért megéri!

2020. 08. 04.


Egy délután Rédl Gábornál

Régi tervünk teljesült, amikor múlt héten dr. Rádl Gáborral találkozhattunk. Ő még villamosmérnök-hallgatóként dolgozott a MESZ I-en, később pedig abban a BHG-ban volt fejlesztőmérnök, amely cég a MESZ I-ben is alkalmazott jelfogókat gyártotta. Nem mellesleg pedig a BHG annak a Standardnak volt az utódja, amelyben Kozma műszaki igazgató volt.

Minden adott volt tehát egy érdekes beszélgetéshez, bár Gábor előre szabadkozott, hogy valószínűleg nem fog nekünk tudni sokat segíteni. Nem lett igaza, a hosszú beszélgetés során sok-sok érdekes és fontos apróságra derült fény, mind a jelfogókkal kapcsolatban, mint az akkori eljárásokat, szokásokat, sőt rajzjeleket illetően.

Nem csak hasznos, hanem roppant szórakoztató is volt ez az amúgy forró nyári délután, reméljük lesz folytatása, akár épp a múzeumban!

2020. 08. 03.


Egy fotó nyomában

A Sorosok és találmányok c. könyv (ld. Fellelt anyagok) 81. oldalán találtam egy érdekes képet:

A fotó azért olyan izgalmas, mert a hölgy kezében jól látható egy programlap. Ilyen lapból sajnos egyetlen példány sem maradt fent, a képen azonban elég jól látszik a lyukak helye, ami a működés megértésében sokat segíthet. Ahhoz, hogy a programlap tartalmát pontosan meghatározhassuk, egy jó minőségű példányra lenne szükség e képből. Sikerült is már egy jobb felbontású kópiát szerezni, de az eredeti papírképre még nem bukkantunk rá. Ha valakinek ismerős e fotó, jelezze kérem! (Email címünk a Rólunk lap alján található.)

2020. 07. 26.


Újra a múzeumban

A koronavírus miatti hosszú kihagyás után 2020 július elején végre visszatérhettünk a múzeumba és folytathattuk a félbemaradt méréseket. A cél most összeadó egység feltérképezése, megértése, dokumentálása.

2020. 07. 11.


Előkerült egy elveszettnek hitt hangfelvétel!

A hír tulajdonképpen tavalyi, de a jó hír megkésve is jó hír. 2019 decemberében megtaláltunk egy eddig elveszettnek hitt hangfelvételt! E riportot Esti Judit készítette Kovács Győző közreműködésével 1982-ben. A riportalany nem volt más, mint a MESZ I atyja, Kozma László. A felvétel a Fellelt anyagok oldalról elérhető.

2020. 07. 09.


Első bemutató a Kutatók éjszakáján

Csoportunk első nyilvános megjelenése 2019. szeptemberében volt a Kutatók Éjszakáján. A „Vissza a jövőbe! Az első magyar számítógép nyomában” program telt házas rendezvény lett. Reméljük hamarosan lesz folytatása!

Néhány fotó és az előadás anyaga a Publikációk menüpont alatt található meg.

2019. 12. 03.


Meglepetés az Arcanum Digitális Tudománytárban

Nem is tudtuk eddig, hogy az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) micsoda kincseket rejt! Sok-sok évtized napilap beszkennelve, teljes szövegre kereshetően. Sőt, van olyan napilap, amelyikből több mint száz év elérhető! Elképesztő. Ráadásul a Műegyetemről a teljes szöveg is látszik, így találtunk jó pár érdekes, MESZ I-ről szóló vagy témába vágó cikket. Ezekről hamarosan írunk a Fellelt anyagok menüpontban.

2019. 12. 03.


TMIT70

Hetven éve, 1949-ben alapították Budapesti Műszaki Egyetemen a Villamosmérnöki Karral egy időben a Vezetékes Híradástechnika Tanszéket, melynek első vezetője Kozma László volt. E tanszék utódját ma Távközlési és Médiainformatikai Tanszéknek hívják, melynek 70 éves ünnepségén Németh Krisztián röviden megemlékezett az itt készült MESZ I-ről.

2019. 12. 01.


Ma 117 éve született Kozma László

117 éve, 1902. november 28-án született Miskolcon Kozma László, a MESZ I atyja.

2019. 11. 28.

Comments are closed.