Körvonalazódó kirakósjáték
Az egész MESZ I visszafejtés temérdek sziszifuszi munkával jár, sok kitartást kíván. Hetekig, hónapokig mérünk és írogatjuk fel az eredményeket anélkül, hogy tudnánk, mit értelme annak, amit találtunk. Rakosgatjuk a kirakós elemeit, bízva abban, hogy egyszer készen leszünk.
Ilyen volt például az a számtalan óra, amit még 2017-ben azzal töltöttem, hogy az egy szem fennmaradt videón meglobogtatott egyetlen programlapot lerajzoljam. Még a Filmarchívumba is elmentem, hogy megvehessem egy picit jobb minőségben a filmecskét. Képkockákra bontottam, nagyítottam, invertáltam, kinyomtattam, méricskéltem, majd megszületett egy 60*24-es táblázat, benne lukakkal és nem lukakkal (logikai igaz/hamis, avagy 0/1). Mindezt abban a reményben, hogy majd eljön az ideje, amikor hasznos lesz.
Pakoljuk tehát a puzzle-t, aztán egyszer csak elkezdenek a kirakós elszigetelt elemei egymáshoz illeszkedni és lassan előbukkan egy kép. Még messze nincs kész, nem mehet még a keretezőhöz, de már látszik, mit fog ábrázolni.
A MESZ I három eredeti szekrénye összesen 12 panelból áll. E részek többé-kevésbé függetlenek, és mi az utóbbi időben a Programlapolvasó elnevezésű panelt fejtjük vissza. Végre nem csak ez a modul kezd értelmet nyerni, hanem a szekrény alján az általunk rendezőnek nevezett egység is, és lassan talán az a bizonyos programlap is. Összekapcsolódik a puzzle, körvonalazódik a kép. Ha csak a gép tizenkettedéről van aktuálisan szó, ez akkor is nagyon jó érzés.
Ráadásul úgy néz ki új segítőink is lesznek, hamarosan őket is bemutatjuk. Addig is, itt most a jól bevált csapat egy része látszik munka közben.
2024. 04. 21.
Németh Krisztián
A háromszáz forintos csodafegyver
Nagy reményekkel néztem a mai nap elé. Sokat szerettem volna haladni, és az volt a terv, hogy bemelegítésnek megnézzük, a B szekrény alsó nagy rendezője hogy van összekötve a fenti kicsi rendezőkkel. Mindössze 25*12 kivezetést kell lemérni, és ezek általában szép rendezetten vannak kötve: egymás mellé fent is, lent is, hamar végzünk.
Hát nem. A nap végére négy oszloppal végeztünk a 25-ből és máshoz hozzá sem nyúltunk. Nem segített, hogy sok minden közbejött, de ez mindenképp nagyon lassú haladás volt. A gond az volt, hogy abszolút össze-vissza volt kötve minden, szinte alig volt szisztematikus rész a feltárt négy oszlopban.
Jó hír viszont, hogy egy új fiatalember, Wirker Zoli is csatlakozott ma a méréshez. Az ő ötlete volt, hogy fogjunk egy egyszerű konyhai fém dörzsölőszivacsot, és nyomjuk oda a rendezőhöz. Ezzel összekötjük az összes kivezetését, és egy mozdulat megmondani, hogy valahol ott végződik-e a drótunk, vagy sem. Ehhez csak annyi kell, hogy a drót másik végére rakjuk a multiméter egyik mérőzsinórját, és a másikat pedig a szivacshoz érintjük. Ha csipog, akkor ott van valahol, amit keresünk, és már csak végig kell nézni az adott rendezőt.
Az ötlet tetszett, de hogy működik-e…. ahhoz kellett gyorsan venni egy ilyet. Mivel olcsó volt és sokféle volt, vettem egy csomót. Meg egy fagyit, mert szeptember végén még mindig nyári meleg volt … és mert megérdemlem!
Kipróbáltuk, és már az első dörzsi működött! Hurrá! Sokkal gyorsabban ment innentől a mérés. Néha csak egy jó ötlet kell és háromszáz forint. Köszi, Zoli!
2023. 09. 27.
Németh Krisztián
Egy forró nap éjszakája
Gábor lebetegedett, nekem azonban volt egy kis időm, és mivel ezer éve nem haladt a mérés, gondoltam csináljunk ma valamit. Regi szerencsére ráért, így ketten már neki tudtunk állni. Az Irányító panel rajzai Gábornál vannak, így jobb híján elkezdtük a Programleolvasót méricskélni. Három relé volt, ami új típusú, ezeket hamar felmértük, és lehetett is készíteni a “lepedőt”, azt az A0 méretű papírlapot, amire első körben a mért kapcsolatokat felrajzoljuk.
Ebben sokat segít az a kis program, ami a relétípusokból elkészíti a KiCAD kapcsolási rajzot. Oké, pont a kapcsolások, azaz a kapcsolatok nincsenek még meg, de a relék fel vannak tüntetve. Így valahogy, csak nem kettő, hanem 162 relével:
A KiCAD nem csak ingyenes, de a fájljai is egyszerű szövegfájlok, nem egy nagy varázslat ilyet szoftverből készíteni, és akkor nem kell kézzel rajzolgatni. Nem segített viszont, hogy a 6-os változatra mindent átvariáltak, így némi tanakodás után egyszerűbbnek tűnt az 5-öst visszarakni a gépemre.
Elkészült tehát a Lepedő, ki is nyomtattattuk, ittunk is a sikerre egy kávét, ott is maradt a kávézóban nyomtatott papírtekercs, de azért persze meglett. Közben nem veszítettünk egy-két liter víznél többet fejenként, de a lényeg, hogy elkezdődött végre a P panel visszafejtése is!
Most ilyen:
A kis cetliket az alapból összezárt reléérintkezők közé szúrtuk azért, hogy ne mérjünk rajtuk keresztül hibásan összeköttetéseket.
Holnapra zivatarokat mondanak, amik pár fok lehűlést hozhatnak. Nem bánnám.
2023. 07. 18.
Németh Krisztián
ui: mit gondoltok, hány SEM-es jött lelkesen? Kitaláltad. Egy sem…
SEM-es látogatás
A tél főleg hétköznapi munkával telt, bár a múzeum amúgy sem volt nyitva, mert nem nagyon fűthettek a kötelező takarékosság miatt. Végre azonban itt a jó idő, és igyekszünk újra felvenni a fonalat. Nagy terveink vannak, aztán meglátjuk, mi lesz belőlük. Idősebbeket, fiatalabbakat is várunk a MESZ I-hez, és a fiatalok ma el is jöttek.
Konkrétan a Schönherz Elektronikai Műhely (SEM) tagjai látogattak meg minket, pontosabban a múzeumot és a jó öreg MESZ I-et. Reméljük tetszett amit láttak, és titokban bízunk benne, hogy lesz, aki a csapatunkat is erősíti majd.
2023. 05. 17.
Németh Krisztián
Címlapsztori!
Amikor ebbe az egészbe belekezdtünk, titkon azt reméltem, hogy ha egyszer sikerül megfejteni a MESZ I működésért, akkor azzal akár egy nagy újság címlapjára kerülhetünk. Azt, hogy ez ennél korábban is megtörténhet, álmomban sem gondoltam volna. Máig alig hiszem el, de pontosan ezt történt. Nyaralás alatt keresett meg a 444.hu egyik újságírója, hogy járt a Múzeumban, látta a MESZ I-et, olvasta, hogy dolgozunk rajta, és szívesen készítene velünk egy riportot. Erre örömmel ráálltunk és a Múzeum is segített: pillanatok alatt jóvá hagyták, hogy fotózhatnak, megjelenhet a sajtóban. Az újságíró és a fotós kedvesek, korrektek és azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy profik voltak. A cikket megjelenés előtt többször átnézhettük, és az, hogy ilyen jó lett, az ő érdemük, nem a miénk. Köszönjük!
Itt olvasható: https://444.hu/2022/09/04/az-elso-magyar-szamitogep-es-akik-meg-akarjak-fejteni-hogyan-mukodott
2022. 09. 06.
Németh Krisztián
Fél év pár sorban
Közel hat hónapja egyszerűen nem jutottam oda, hogy frissítsem a híreket. Pedig hát a temérdek “rendes” munka mellett azért időről időre eljutottunk a múzeumba is. Dolgos hétköznapokként jellemezném a haladást: mértük az I (irányító) modult, rajzoltuk fel a méréseket, semmi extra. Azaz hát annyi mégis van, hogy ez a modul tűnt a legkeszekuszábbnak első ránézésre. Meg másodikra is. Egy idő után azért csak sikerült összekötözgetni a pöttyöket és kezdett kialakulni valami minta.
Előzetesen ennyit tudtuk Kozma 1961-ben a BME tudományos évkönyvben megjelent cikkéből: “A számok nagyságrendje állítja be az irányítót, amely végül is nem más mint egy 27 ágú és 54 állású kapcsoló, jelfogókból felépítve és bináris alapon vezérelve.” Ez szép, szép, de hogyan működött? Nézegettük egy ideig a rajzot Gáborral, volt pár ötletünk, míg végül jött az isteni szikra, a megvilágosodás, és rájöttem. Igaz, Gábor is közel járt már hozzá. Hazaérve nagy büszkét mutattam a közös beszélgetőcsoportban a többieknek, mire Beni azonnal rávágta: ez nem egy “barrel shifter?” és küldött hozzá egy rajzot. Az volt. Hüpp. Kozma rájött, hogy hogyan kell ilyet csinálni, nyilván az is, aki elnevezte barrel shifter-nek, de azért picit örültem, hogy a rajzokból én is rájöttem.
Eközben van pár “mellékprojekt”, amik nem közvetlen kapcsolódnak a témához, de azért a nagyon retro számítógép kategóriába végül is passzolnak. Vid Gábor Mikromat-klónt épít, én a Szegedi Katicának egy másolatát készítettem elő egy konferencián való bemutatásra. Persze mindkét projekt elképzelhetetlen lenne Képes Gábor nélkül. Vid Gábor ezen túl egy automatikus fényképezőrendszert is készít, hogy reléről relére megörökíthessük a MESZ I-et fényképeken is.
Így telt hát el a tavasz és a nyár. Az ősz azonban ennél is izgalmasabban indult, lásd az eggyel frissebb hírt!
2022. 09. 06.
Németh Krisztián
Elemi gráfelmélet, avagy „Vége van, mint a botnak”
Sokszor úgy értjük meg igazán jól a dolgokat, hogy megpróbáljuk elmagyarázni. Ilyenkor megfontoljuk, hogyan is lehetne a legérthetőbben elmondani a témát, és miközben alaposan végiggondoljuk az egészet, mélyebben megértjük. E módszernek neve is van, angolul „learn by teaching”-nek nevezik, ami magyarul leginkább „tanítva tanulás”-t jelent.
Ma este valami ilyesmi történt velem, bár nem szándékosan. Miközben a mai, nem túl sikeres mérésről meséltem, elmondtam, hogy találtunk három olyan kivezetést, amelyek „összecsipognak”, azaz a műszer szerint egymással össze vannak kötve. Az elmenő vezetékek színe is megegyezik, azonban mindegyik helyről csak egyetlen drót indul el. Sokáig kerestünk további pontokat, ahova kapcsolódhatnak, de egyelőre nem találtunk ilyet.
Márpedig kéne lenni, mert egy drótnak két vége van, de mi pontosan három véget találtunk. A dolgot tovább bonyolítja, hogy eddig minden egyes kivezetésre csak nulla, egy vagy két drót volt kötve, sosem több. A méréskor nem gondoltam ezt végig, és úgy gondoltam, kell lenni még két kivezetésnek („forrasztócsúcsnak”) ahol két-két drót végződik. Otthon jöttem rá, hogy ez nem jó, mert kell legyen legalább egy, amibe legalább három drótvég van beforrasztva.
A gyerekek persze megpróbáltak ellenpéldát rajzolni, de nem, sajnos ellenpélda nem létezik, kell legyen egy ilyen pont. Ugyanakkor ilyen pontot eddig nem láttunk, és nem is gondoljuk, hogy lesz. Valami hiba van tehát, valami nem stimmel: vagy elnéztünk valamit, vagy a feltételezéseink rosszak, vagy esetleg valami zárlat kerülte el a figyelmünket. Sebaj, marad kihívás következő alkalomra is.
No, és hogy jön ide a bot? Úgy, hogy kicsit olyan ez a három drótvég, mint a réges-régi viccbeli bot:
– Hány vége van egy botnak? – kérdi a tanár a gyerkőcöt.
– Kettő.
– Helyes. És ha kettétöröm?
– Akkor öt.
– Öööt? Nem négy? – kérdi a tanár.
– Nem, mert ha kettétöröm, akkor a botnak is vége van.
2022. 03. 26.
Németh Krisztián
„Vasárnapi munkán nincs áldás”
… legalábbis ezt tartja a régi mondás. Hát nagyon úgy tűnik, a szombatin sincs sok. No de kezdjük az elején!
Eltelt a tél, volt covid is, sok munka is, de azért hellyel-közzel mérni is eljutottunk. Nagyjából végeztünk az összeadóval – MESZ I-ül ez az „A” (Aritmetika) panel –, legalábbis amit tudtunk, ott lemértük. Azt mondanám, 95%-ban van kész, ráadásul Gábor újra is rajzolta az egészet, immár szétdobva a relék érintkezőit és tekercseit a rajz különböző részeire, ahogyan azt annak idején is jelölték. Így már sokkal érthetőbb a működés, de nem butaság az a nézet sem, ahol egy relé egy doboz sok kivezetéssel, mert így tudjuk könnyen rajzban rögzíteni, amit épp lemértünk.
Áttértünk hát az „I” (Irányító) részre és az utóbbi három-négy alkalommal már ezt mértük. Ez eddig a legfurcsább, legnehezebben átlátható rész. Haladunk azért, oszlik a homály, de kell még jó pár alkalom, mire végzünk vele.
Ma egyébként szombati munkanap van, a március 14-ét dolgozzuk le. Azaz „dolgozza le” az ország, idézőjelben, mert szerintem nagyon kevesen veszik ezt komolyan. Annyira persze mi sem, ezért is voltunk délelőtt a múzeumban. Valahogy azonban akadozott ma a dolog. Nem éreztük a ritmust. Hiányzott a boogie. Nem áramlott a csí. Nem ment, na. Pár kapcsolatra rájöttünk, pár rutin dolgot lemértünk, de simán töltöttünk el negyed-fél órákat egyetlen vezeték túlvégének a keresésével, ráadásul sikertelenül. Talán a fiatalok lendülete hiányzott, mert ma ismét csak Gáborral kettesben mértünk. Általában úgy jövünk el, hogy „ma is sokat haladtunk”, hát most nem pont ez volt.
Voltak azért jó dolgok is. Például az, hogy bejött a múzeumba egy kedves család, nekik tartottunk egy mini tárlatvezetést. Mint kiderült, a hétéves kis srác a régiségmániás(!), és szülinapjára azt kérte, hadd jöjjenek el ide. Van még remény a jövő nemzedékében! Mire felnő, talán végzünk is…
2022. 03. 26.
Németh Krisztián
Razdan-3
A videó vágása után elkészültünk a Razdan-3-ról szóló riporttal is. Jól esett, hogy a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Fóruma befogadta az írásunkat, így most ők őrzik virtuálisan a közel kétszázezer bájtocskából álló fájlt, amely itt található. Ugyanitt a kis videóra is van egy link. All in one, köszönjük NJSZT, és persze köszönjük a riportalanyoknak!
2021. 11. 04.
Németh Krisztián
Egy kis kitérő Szegedre az Informatika Történeti Kiállításra
Korábban már többször megfordultunk Szegeden az Informatika Történeti Kiállításon (http://ajovomultja.hu). Csodálatos hely, egyszer mindenkinek látni kell, akit csak picit is érdekelnek a régi számítógépek!
Krisztiánnal először kb. két éve voltunk közösen ott, akkor Bohus Mihállyal együtt átnéztük a gyűjtemény levéltári részét, hátha találunk valamiféle MESZ I dokumentációt. Sajnos nem jártunk sikerrel, de nem hagyhattuk ki, hogy a kiállítást is megnézzük. Ott a gyűjtemény legimpozánsabb darabjának egy RAZDAN-3 típusú számítógépet találtam, mely kb. 9 tonna és 27 szekrényből áll. Akkor vetődött fel, hogy édesapám, Vid Ödön, valamikor dolgozott egy ilyen számítógépen, és milyen érdekes lenne erről egyet beszélgetni. Aztán jött a COVID és ez is csúszott, de végül idén augusztusban összejött ez a beszélgetés is. Ödön rábeszélte egykori kollégáját, Terényi Leventét is, aki hardveres mérnökként üzemeltetett az Ödön által is használt gépet, hogy jöjjön velünk.
A riportra Szegeden, a RAZDAN-3 előtt került sor, melyben Levente és Ödön nagyon sok érdekességet mesélt, nemcsak a gépről, hanem arról a korról is, amiben ez a gép üzemelt. A beszélgetésből egy rövid cikk készül, amit nemsokára ide is feltöltünk. Ezenkívül sikerült rábeszélni őket, hogy kiegészítésként egy kis videóban is meséljenek a gépről. Levente a mérnöki pultot mutatta be, Ödön arról beszélt, hogy mire használtak egy ilyen gépet. A videóval mostanra elkészültünk, és nagy örömünkre ez a kisfilm felkerült a múzeum honlapjára is. Itt láthatjátok: https://ajovomultja.hu/razdan-3
Akkor nem értünk a téma végére, de most visszatértünk múlt pénteken, ezúttal csak Ödönnel, akivel a korai ESZR gépekről, és azok alapját képező IBM 360 sorozatról beszélgettünk. Erről is lesz nemsokára cikk.
2021. 10. 11.
Vid Gábor
Ismét a pincében!
Reginek és Beninek meséltem, hogy hol kerestem már a MESZ I dokumentációját. Úgy nagyjából mindenhol, beleértve a tanszékünk pincéjében lévő raktárhelyiségét is, még ha itt nem is voltam teljesen alapos. Erre felkapták a fejüket, hogy oda bizony szívesen lejönnének, több szem többet lát alapon. Mivel el akartam kerülni azt, hogy egyszer úgy találjuk meg a doksit, hogy azt mondjuk: “basszus, végig majd kiverte a szemünket”, ezért hamar ráálltam arra, hogy nézzük át a pincét még egyszer. A tanszékvezetőnk is áldását adta a dologra, a raktározási feladatokkal megbízott kolléga is ráért beengedni minket, így a tegnap késő délutánt, kora estét a föld alatt töltöttük.
Nem gondoltam, hogy találunk majd bármi érdekeset, és ebben igazam is lett. Pontosabban sok érdekességet találtunk, de ami a papírokat illeti, csak a MESZ I koránál jóval újabb anyagokra bukkantunk. Oké, 1991 is harminc éve volt, épp elég régiek azok is, de nem, nekünk az 1950-es évjárat kellene.
Abból az időből csak pár diapozitívot találtunk. Ha már pince, akadt egy diavetítő is, öles “Selejt” felirattal a tetején. Nem is működött, de Beninek nem tartott tovább öt percnél feléleszteni. Igaz, végig kiállt belőle a piros nyelű csavarhúzóm, csak így működött, de működött. Ami azt illeti, remek képe volt, és a diaképek is nagyon jók. Lesz még róluk szó szerintem, de bármilyen érdekesek is, sajnos “nem ezeket a droidokat keressük”.
A legbiztattóbb találat két dosszié volt Frajka Béla nevével — mindkettő üres. Ugyanakkor ő sok évtizeden át a tanszéken dolgozott, nyilván ezer dossziéja volt, így nem hiszem, hogy ezekben lett volna A Dokumentáció.
Utólag visszagondolva az jutott eszembe, hogy javarészt csak a tanszékünk újraalapítása, azaz 1991 utáni dokumentumokat láttunk. Vajon hol lehetnek a régebbiek? Volt a tanszéken egy kiváló kolléga, Ambrus Sándor, ő volt korábban megbízva a raktározási, leltározási dolgokkal, de már nagyjából tíz éve nyugdíjba ment. Gondoltam beszélek vele, de kiderült, hogy sajnos már nem fogok. Mint megtudtam, már nincs köztünk. Szomorú. Végtelenül kedves, segítőkész, ügyes, kreatív kolléga volt. Aki ismerte, szerette. Nyugodjék békében!
Mi azért nem adjuk fel, folytatjuk a keresést is, és ha időnk engedi, a méréseket is. Így vagy úgy, de csak célhoz érünk egyszer!
2021. 10. 06.
Németh Krisztián
Csúcson a hullámvölgyben
Szerdán ismét együtt álltak a csillagok egy jó kis méricskélős naphoz. Az iskola már elkezdődött, az Egyetem még nem és Laci és Gábor is ráértek. Egyelőre a negyedik járványhullám is még csak kialakulóban van, nem tudjuk mit hoz majd, de most még békében lehetett dolgozni. A hab a tortán pedig egyértelműen Dia megjelenése volt, aki mostanában külföldön vendégkutató, de a nyári látogatásba szerencsére ez is belefért.
Amíg nyaralni voltam, Gábor és a fiatalok (Reni, Beni, őket a „Nem láttuk a fától az erdőt” részben mutattuk be) remekül haladtak. Az összeadót elég jól sikerült feltérképezni, sőt Gábor csodásan ki is szerkesztette egy jól áttekinthető kapcsolási rajzra, hogy mi mindent tudunk már. Mostanra csak pár fehér folt felderítése maradt, hogy elmondhassuk, megvan az összeadó felső fele.
Ezzel sikerült elég jól haladni, bár négy trükkös kis vezeték nagyon elbújt, egyelőre sehol nem találjuk. Fura volt, hogy miért van két összeadó egymás alatt, de mostanra az is látszik, hogy ez bizony nem két kicsi („kicsi”, azaz 27 bites), hanem egy nagy: a szorzás miatt kell ekkora. Pár furcsaság azért még maradt. Ezeket többször is ellenőriztük, hogy tényleg úgy van-e, ahogy múltkor mérték, mert úgy látszólag nincs sok értelme, de sajnos igen.
Az egyik ilyen az összehasonlító áramkör. Két 27 bites bináris számot kéne összehasonlítania, és jelezni, hogy az egyik kisebb, a másik, vagy pedig egyenlőek. A bemenetek és a három kimenet meg is van, de mintha 27 relét fordítva kötöttek volna be, sehogyan sincs értelme. Pedig Kozma a Periodica Polytechnica-s cikkében egyértelműen leírja, hogy ez bizony működött. A dolog nem hagyott nyugodni, de hiába törtük a fejünket, ennek a bekötésnek nem sok értelme volt.
Összepakoltunk hát, azzal a boldog tudattal, hogy tényleg egész jól állunk ezzel a résszel, leszámítva pár apróságot. Elköszöntünk, és ez mindig fura így 2021-ben, mert senki sem tudja, mikor jöhetünk újra. Most mindenkinek beindul a meló, utána meg jó eséllyel jön az újabb járvány.
Epilógus.
Éjjel nem tudtam elaludni. Későn ettem sokat, és csak forgolódtam az ágyban. Jártak a fejemben a gondolatok, de semmi fontos, csak játszottam magamban a nap eseményeivel. Ez a kimenet akkor aktív, ha ez a relé így áll, az meg úgy… Ennek semmi értelme, már százszor átbeszéltük! Hacsak… hacsak… hacsak az egyik bemenet bitjei nincsenek invertálva – jutott eszembe, inkább már álmomban mint ébren. Akkor minden a helyére kerülne. Erre pedig pontosan ott a közelben az áramkör, ami megcsinálja. Hohó, ez így jó is lehet! Gyorsan írtam a többieknek a telefonomról. Az álom ugyan teljesen kiment a szememből, de talán egy fehér folttal kevesebb.
Az még nem világos, hogy miért volt ez így célszerű, de eddig azt tapasztaltuk, hogy Kozma bizony tudta mit csinál, és nem az a kérdés, hogy ez így jó-e, hanem az, hogy rájövünk-e, miért így a legjobb.
2021. 09. 02.
Németh Krisztián
Még jobb hírek
„Addig üsd a vasat, amíg meleg”, szokták mondani, nálunk ez valahogy úgy hangzik, hogy addig mérd a számítógépet, amíg nyitva a múzeum. Tavasszal a járvány miatt zárva volt, és félő, hogy az ősz is hasonló korlátozásokat hoz. Most viszont lehet mérni, így a múlt hét után ismét rászántunk egy napot. Az összeadó feltérképezésén dolgoztunk alapvetően, jól is haladtunk, a legjobb hír mégsem ez.
Benedek, az egyik új csapattag szúrta ki, hogy nem pusztán megvannak a kábelek a vezérlőasztal alatt, hanem tizenkettesével össze is vannak kötve a drótok. Nyilván így forrasztották le őket a rendezőkből. Ez tehát azt jelenti, hogy maradt egy kis kapaszkodó azzal kapcsolatban, hogyan is voltak összekötve a gép különböző részei egymással. Őszintén, ez több, mint amit remélni mertem!
Szintén Beni vette észre (akkor még egy közmondás: „az új seprű jól seper”), hogy az újabb memóriaszekrény alatt ott van a hiányzó, negyedik kábel. Ez is megvan tehát, szintén összetekerve tucatonként a vezetékek. Erről némileg nehéz volt fotót csinálni, lévén egy zárt dobozban van most, de azért csak sikerült:
Most lesz egy kis nyári szünet a mérésekben, de reméljük, hamarosan folytatjuk.
2021. 07. 29.
Amikor kiderült, hogy „nem láttuk a fától az erdőt”…
A COVID miatt ismét sokáig nem léphettünk be a múzeumba, ezért már izgatottan vártuk a nyári napot, amikor közel egy év után folytathattuk a MESZ I visszafejtését. Nem voltak túlzott elvárásaink: szerettünk volna egy fotót az egész gépről kordon nélkül, plusz folytatni a munkát ott, ahol abbahagytuk. Végül meglepően sok kisebb-nagyobb eredményt sikerült elérni, aminek a leírása azonban egy kicsit hosszabb lett, mint ami ide a hírfolyamba elfér. Ezért egy külön cikkben foglaljuk össze ennek a napnak a történéseit: Vid Gábor írása itt található.
2021. 07. 19.
Egy kis kitérő: egy elkészült fordítás
(Németh Krisztián tollából) Amikor először olvastam a “The Story of Mel, A Real Programmer” c. írást, annyira megtetszett, hogy elhatároztam, hogy lefordítom. Azóta eltelt pár éve, de végre a végére jutottam. Elolvasható a Publikációk menüpont alatt, itt a MESZ I oldalon. Nem kimondottan a MESZ I-ről szól, de azért korhű a téma.
2021. 03. 15.
Nyomtatásba kerültünk!
Egy ismerős szúrta ki, ha ő nincs, talán sosem tudjuk meg, hogy a nyomtatott sajtó is megemlékezett rólunk. A 2020 novemberi IPM (Interpress Magazin) írt egy összefoglaló ajánlót a webolodalunkról. Sebtiben rendeltünk is belőle pár példányt, és valóban, a 125. oldal felét nekünk szentelték. Ami még ennél is jobb, hogy a lap főszerkesztője hozzájárult, hogy a cikket feltehessük ide. Ezúton is köszönjük!
Az újságot átlapozva úgy tűnik igencsak illusztris társaságba kerültünk, kifejezetten színvonalas az egész lap. Így aztán örömmel teszünk eleget a főszerkesztői kérésnek, hogy másoljuk ezt ide: A cikksorozat és az IPM lapszámai itt olvashatók: www.laptapir.hu
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy érdemes lehet megvenni a lapot papíron is. Jó érzés egy magazint kézben forgatni és… olyan jó az illata!
A cikk megtekintéséhez kattints a képre!
2020. 01. 19.
Sajtómegjelenés: www.bme.hu
2020. december közepén egy interjú jelent meg Németh Krisztiánnal a Műegyetem honlapjának címoldalán, amely elsősorban a MESZ I számítógépről és a hozzá kapcsolódó projektről szól. A riport itt érhető el.
2021. 01. 07.
BÚÉK 2021!
Békés, boldog új évet kíván a MESZ I projekt csapata! Bár a múzeum zárva, talán lassan jut idő behozni a lemaradást – például ide feltenni pár dolgot. Kezdjük is az új évet egy kis vidámsággal! Az alábbi, lassan egy évvel ezelőtti képen Dia szinte belülről tanulmányozza a gépet… Erre egyébként tényleg szükség volt, nem sok látszik amúgy a sarkokban lévő vezetékekből. Bónuszként pedig két kép olyan feljegyzésekről, amelyeket eddig az üveg kerete rejtett. Az összeadó résznél találtuk, valószínű nem lesz túl nehéz rájönni a jelentésükre.
2021. 01. 03.
mesz-i.org in English, és pár apróság még
Breaking news: már angolul is elérhető a mesz-i.org-nak egy rövidebb összefoglalója a frappáns nevű In English menüpont alatt. Beágyazásra került továbbá a Fellelt anyagok közé a Filmhíradó filmje, valamint a Köszönetnyilvánításba két ember és egy bográcsnyi étel.
2020. 10. 12.
Az ígért videó
Íme az ígért videó a jelfogó működéséről. Az figyelmes szemlélő észrevehet egy hibát is (tipp: valahol alul). Hogy ezért került parkolópályára ez az alkatrész, vagy az állásban romlott el azt nem tudjuk, de az előbbire tippelünk.
2020. 09. 01.
Az öreg MESZ I életjelet ad!
Tulajdonképpen nem volt benne semmi meglepő, valahogy mégis hihetetlenül felemelő pillanat volt.
Ott kezdődött, hogy nem minden relé működését értettük pontosan és ezért múlt kedden bevittünk egy külső tápegységet, úgynevezett labortápot, hogy annak segítségével vizsgáljuk meg az egyik különleges jelfogót. Végül erre nem került sor, mert egy oszcilloszkóp és Gábor remek ötlete segítségével is kiderült, hogy van tekercselve.
Ha azonban már ott volt a labortáp nem lehetett ellenállni a kísértésnek, hogy ne kössük rá az egyik relé tekercsére. Kiválasztottuk egy tartalék relét, ami ugyan be volt építve a gépbe, de nem volt bekötve. Gondosan lemértük a tekercs ellenállását és tudtuk a maximális teljesítményt, amivel terhelhető. Ezek alapján kiszámoltuk a szükséges feszültséget, ami nem meglepő módon 60 V körül adódott. Ezt a feszültséget és egy biztonsági áramkorlátot beállítva – ahogyan a nagypapám fogalmazott – „imádságos lélekkel” bekapcsoltuk a feszültségforrást és… a relé szépen behúzott. Ennyi csak, leírva nem is olyan különleges, de ott és akkor, ezen a fülledt meleg nyári napon ez mégis aaaaanyira jóóó volt! Igazi gyermeki öröm volt. Kikapcs, bekapcs, kikapcs, bekapcs. Bő ötven év után egy icipici része újra működött a gépnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor bekapcsolható lenne az egész? Nos, erről szó sincs. Egy behúzott relé még nem jelent jól működő kontaktusokat és ugye a szekrények közötti összeköttetések sincsenek meg. Nem, ez most sokkal kevesebbről szólt, de mégis legalább olyan örvendetes volt. Videó hamarosan.
2020. 08. 14.
Megtisztelő látogatás és pár apróbb felfedezés
E forró és fullasztóan párás nyári nap nem sok jót ígért, mégis sok jót hozott. Mindenekelőtt abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy meglátogatott minket Dombrovszky Ninette, Kozma László egyik unokája. Kellemesen elbeszélgettünk a nagypapájáról, a számítógépről, a múzeumról és ennek kapcsán kicsit az ő szakterületéről, a művészettörténetről is. Ezúton is köszönjük a látogatását!
Ami a kutatást illeti, egy várt és egy nem várt felfedezést tettünk. Abban előzetesen bíztunk, hogy most megértjük, hogyan implementálták az összeadó modult. Ez javarészt sikerült is. Nem túl meglepő módon éppen úgy működött az összeadó, ahogy Kozma leírta. Mégis, más ezt sejteni és más pontosan kimérni, annál is inkább, mert azért picit összetettebb a megvalósítás a cikkben ismertetett kapcsolásnál.
A meglepő fordulat pedig a színek megtalálása volt. Azt már rég észrevettük, hogy a vezetékek színezve vannak és ez segítségünkre lehet az összeköttetések feltárásában. Ennek a módszernek alkalmazásában egyébként Dia a legügyesebb közülünk. A színek azonban az évtizedek folyamán már kifakultak, igazából mindegyik szigetelés szürke, csak az egyik kicsit zöldes, a másik kicsit pirosas. Vagy mégsem? Gábor behozott a fotózáshoz egy színhű reflektort és bekapcsolva – láss csodát! – feltűntek az elveszettnek hitt színek. Eddig ugyanis a múzeum fénycsöves világítása mellett vizsgálódtunk, illetve egy autószereléshez kitalált, nem épp színhű stekklámpa fényénél. Lehet, hogy most ágyúval lövünk verébre, de ha másért nem, a tündöklő látványért megéri!
2020. 08. 04.
Egy délután Rédl Gábornál
Régi tervünk teljesült, amikor múlt héten dr. Rádl Gáborral találkozhattunk. Ő még villamosmérnök-hallgatóként dolgozott a MESZ I-en, később pedig abban a BHG-ban volt fejlesztőmérnök, amely cég a MESZ I-ben is alkalmazott jelfogókat gyártotta. Nem mellesleg pedig a BHG annak a Standardnak volt az utódja, amelyben Kozma műszaki igazgató volt.
Minden adott volt tehát egy érdekes beszélgetéshez, bár Gábor előre szabadkozott, hogy valószínűleg nem fog nekünk tudni sokat segíteni. Nem lett igaza, a hosszú beszélgetés során sok-sok érdekes és fontos apróságra derült fény, mind a jelfogókkal kapcsolatban, mint az akkori eljárásokat, szokásokat, sőt rajzjeleket illetően.
Nem csak hasznos, hanem roppant szórakoztató is volt ez az amúgy forró nyári délután, reméljük lesz folytatása, akár épp a múzeumban!
2020. 08. 03.
Egy fotó nyomában
A Sorosok és találmányok c. könyv (ld. Fellelt anyagok) 81. oldalán találtam egy érdekes képet:
A fotó azért olyan izgalmas, mert a hölgy kezében jól látható egy programlap. Ilyen lapból sajnos egyetlen példány sem maradt fent, a képen azonban elég jól látszik a lyukak helye, ami a működés megértésében sokat segíthet. Ahhoz, hogy a programlap tartalmát pontosan meghatározhassuk, egy jó minőségű példányra lenne szükség e képből. Sikerült is már egy jobb felbontású kópiát szerezni, de az eredeti papírképre még nem bukkantunk rá. Ha valakinek ismerős e fotó, jelezze kérem! (Email címünk a Rólunk lap alján található.)
2020. 07. 26.
Újra a múzeumban
A koronavírus miatti hosszú kihagyás után 2020 július elején végre visszatérhettünk a múzeumba és folytathattuk a félbemaradt méréseket. A cél most összeadó egység feltérképezése, megértése, dokumentálása.
2020. 07. 11.
Előkerült egy elveszettnek hitt hangfelvétel!
A hír tulajdonképpen tavalyi, de a jó hír megkésve is jó hír. 2019 decemberében megtaláltunk egy eddig elveszettnek hitt hangfelvételt! E riportot Esti Judit készítette Kovács Győző közreműködésével 1982-ben. A riportalany nem volt más, mint a MESZ I atyja, Kozma László. A felvétel a Fellelt anyagok oldalról elérhető.
2020. 07. 09.
Első bemutató a Kutatók éjszakáján
Csoportunk első nyilvános megjelenése 2019. szeptemberében volt a Kutatók Éjszakáján. A „Vissza a jövőbe! Az első magyar számítógép nyomában” program telt házas rendezvény lett. Reméljük hamarosan lesz folytatása!
Néhány fotó és az előadás anyaga a Publikációk menüpont alatt található meg.
2019. 12. 03.
Meglepetés az Arcanum Digitális Tudománytárban
Nem is tudtuk eddig, hogy az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) micsoda kincseket rejt! Sok-sok évtized napilap beszkennelve, teljes szövegre kereshetően. Sőt, van olyan napilap, amelyikből több mint száz év elérhető! Elképesztő. Ráadásul a Műegyetemről a teljes szöveg is látszik, így találtunk jó pár érdekes, MESZ I-ről szóló vagy témába vágó cikket. Ezekről hamarosan írunk a Fellelt anyagok menüpontban.
2019. 12. 03.
TMIT70
Hetven éve, 1949-ben alapították Budapesti Műszaki Egyetemen a Villamosmérnöki Karral egy időben a Vezetékes Híradástechnika Tanszéket, melynek első vezetője Kozma László volt. E tanszék utódját ma Távközlési és Médiainformatikai Tanszéknek hívják, melynek 70 éves ünnepségén Németh Krisztián röviden megemlékezett az itt készült MESZ I-ről.
2019. 12. 01.
Ma 117 éve született Kozma László
117 éve, 1902. november 28-án született Miskolcon Kozma László, a MESZ I atyja.
2019. 11. 28.